Nightmare

Történet egy halott nőről, aki lóként született újjá...

A kinti világot koromfekete sötétség uralta, csak a fénylő telihold adta az ezüstös színű világítást. A ragyogó csillagokat arra járó, kósza felhők takarták. Hajnali kettő felé járt az idő, a forgalom már megfogyatkozott az utakon, de még így is szmog uralkodott a levegőn. Az emberek többsége, már régen leoltotta a villanyt és nyugovóra tért.
A város egy távoli, eldugott, elhagyatott helyén, egy nyirkos sikátorban rohant egy fiatal nő. Teste úszott az izzadtságban, homlokán verejték gyöngyök jelentek meg, csapzott, félhosszú, fekete haja mögötte lobogott. Csillogó, türkizkék szemeiben félelem ült meg. Kétségbeesetten pásztázta a környéket, hogy merre menekülhetne. Oldala már fájdalmasan szúrt a sok futástól. Lábai is kezdték feladni, egész teste remegett a stressz nyomása alatt. Hamarosan közeledő, kopogó léptek zaját halotta meg, amit visszavertek a falak. Halottsápadtra vált az arca és megszaporázta lépteit. Nem, nem adhatja fel a harcot! Küzdenie kell az életéért! Bukdácsolva haladt előre, energiája fogyatkozott. Egyre közelebbről hallotta a léptek zaját. Segítségért próbált sikítani, de olyan száraz volt a torka, hogy egy hangot sem volt képes kipréselni magából.
Üldözője szaporázta lépteit. Nem, nem bír tovább futni! Végkimerülten rogyott össze az aszfalton. Zihált és kapkodva szedte tüdejébe a levegőt. Szemét elöntötték a könnyek. Hát ez lenne a vég? Így végezné? Egy bérgyilkos keze által halljon meg?!
- Csak ennyi tellett tőled? – hallotta háta mögött üldözőjének kárörvendő hangját. – Nagyot csalódtam benned… Sarah – csóválta fejét a nő. Elgondolkozva nézegette a fegyverét. A Sarah nevezetű nő lehunyta a szemét és reményvesztetten várt a sorsára.
Üldözője tetőtől talpig fekete ruhában volt, csupán hosszú, festett szőke haja virított az éjszakában. Kibiztosította fegyverét és erős kézzel tartva, rászegezte Sarah-ra.
- Másként is dönthettél volna – suttogta szinte már sajnálkozva, majd elsütötte pisztolyát.

*****

Eközben máshol, egy másik kontinensen, az Amerikai Egyesült Államok egyik kicsiny államában csodálatos dolog történt.
- Hogy van, apa? – kérdezte aggódva a kislány.
- Minden rendben, kicsim – mondta szelíd hangon az apja. - Milky nagyon ügyesen csinálja.
Diana Wheeler és az apja, Jack Wheeler az ellető box előtt álltak feszülten és teljes készenlétben figyelték az éppen ellő kancát, hátha segítségre lesz szüksége. A pej ló elterülve feküdt a tágas boxban, amit puha szalmával béleltek ki. Szabályos időközönként futottak át testén az összehúzódások.
- Gyerünk MilkyWay – suttogta bátorítóan a lány –, meg tudod csinálni!
Az elgyötört kanca barátságosan felnyerített, amint meghallotta kis barátja hangját, majd újra megfeszítette az izmait. Apa és lánya végre megpillantotta a magzatburkot, ami alatt már ott volt az újszülött csikó két kis lába. Majd nemsokára a feje is előbukkant.
- Ez az, kislány. Már nem kell sok – mondta inkább csak saját maga megnyugtatására a 15 éves leányzó. Már több ellésnél is jelen volt és tudta, most jön a legnehezebb szakasz, amikor ugyanis a csikó mellkasát kell kinyomnia a lónak. Hamarosan Milky erőlködéseinek gyümölcseként felrepedt a magzatburok és elfolyt a magzatvíz, mire a csikó teljes egészében kicsusszant a vastagon lerakott szalmára. Diana szélesen mosolyogva figyelte az esetlen újszülöttet, aki életében először szívta teli tüdejét az éltető oxigénnel. MilkyWay óvatosan felállt és nyalogatni kezdte picinyét. Ekkor szakadt el a köldökzsinór s egy új kapcsolat vette kezdetét: az anya-gyermeke kapcsolat.
- Gyönyörű kancacsikó – állapította meg Jack Wheeler. A csikó valóban szépséges volt. Hasonlóan pej színű, mint az anyja, négy lábacskája csüdben kesely, és igen különleges alakú, hófehér hókával büszkélkedhetett. A szemei ritka különleges, türkizkék színűek voltak. Olyan aranyos billegtette a fülét, hogy a lány ott helyben képes lett volna megölelgetni.
- Meseszép vagy! – A leány ragyogott az örömtől. – Pont, mint a mamád.
Nem hiába, a kis kanca reményeiknek megfelelően nagyon ígéretesnek tűnt. Néhány hónapja fedezették a farm legjobb kancáját, vagyis MilkyWayt az állam leghíresebb és tehetségesebb ménjével.
- Mit szólnál a Szépséghez? – vetette fel az apja s kérdőn nézett a lányára.
- Tessék? – nézett rá értetlenül Diana.
- El kéne valahogy neveznünk – mondta szelíden Jack.
A lány elmélyedve nézett bele a csikó csillogó kék szemeibe, majd hirtelen megszólalt, de csak ennyit mondott:
- Nightmare.

*****

Reggel hat óra, a felkelő nap sugarai elértek mindenhová, még Európa egy apró országához, Magyarországhoz is. Az ország egy igen eldugott, apró városkájában a rendőrség egy újabb gyilkossági ügyön dolgozott.
Már teljes egészében elkerítették azt a területet, ahol a fiatal nő hullájára bukkantak. A halottnak be volt hunyva a szeme, teste körül vértócsa éktelenkedett. Valószínűleg sokat szenvedett, mire meghalt.
- Három órája állhatott be a halála. Hátulról lőtték le – jelentették az ügyön dolgozó rendőrtisztnek, Kovács úrnak.
- Mit tudunk róla? – tette fel a szokásos kérdést.
A kérdezett előkapott egy füzettömböt és olvasni kezdte az eddig megszerzett információkat a fiatal nőről.
- Sarah Jones, 27 éves, angol újságírónő, a magyarországi gyilkosságokról készült cikket írni – sorolta szinte gépiesen.
- Ebben a hónapban már az ötödik – sopánkodott a középkorú, szakállas férfi. – Találtak nyomokat? – kérdezősködött tovább, miközben fejét vakarva nézett végig a tetthelyen, ahol a helyszínelők hevesen kattogtatták fényképezőgépeiket.
- Semmit sem találtunk. Se ujjlenyomat, se tettesre utaló jel, se golyó! – válaszoltak egyszerre ketten, fölháborodott hangon.
- Sejtettem. Egyre biztosabb, hogy egy megrögzött sorozatgyilkossal van dolgunk – majd tovább gondolkozva az ügyön, visszaballagott a kocsijához.

*****

A szőke hajú, harmincas éveiben járó nő, elégedetten dörzsölgette a kezét. Minden tökéletesen halad. Röpke egy hónap alatt elintézte mind a négy rábízott személyt. Ha az a tudálékos újságíró nem akadékoskodott volna, talán még mindig élne. Kárörvendő vigyor suhant át az arcán. Az a csitri valahogy rájött a „munkásságára” és ki akarta adni a titkát. Sajnálatos módon ezt nem hagyhatta ölbe tett kézzel. Kénytelen volt elhallgattatni… Remélem sokáig szenvedett, amíg fel nem dobta a talpát - gondolta rosszindulatúan. A rendőrség nem tud a nyomára akadni. Szerette kidolgozni a részleteket. Ugyanis kifinomult jég tölténnyel dolgozott. Igen, jól értetted kedves olvasóm. Képes volt megölni egy embert, mint bármely más golyó, de mire a rendőrség megtalálja, a jég elolvad. Ismét elégedetten vigyorgott. Hát igen, nem véletlenül szoktak profinak nevezni megbízóim. Repülővel elmegy Brazíliába, ott is elvégzi a munkáját, néhány évig meghúzza magát valahol, aztán irány a jó öreg Amerika, és a zsaruk bottal üthetik a nyomát. (Természetesen álnéven intézett mindent.) Hiánytalan terv!

*****

Három év szaladt el azóta, hogy a kicsi Nightmare megszületett a Wheeler tenyészfarmon és ez idő alatt, gyönyörű hároméves kancacsikóvá cseperedett. Az évek során hozzászokott az emberekhez, a nyereghez, a kantárhoz és hogy egyáltalán valaki ül a hátán. Hibátlan példája volt a gyönyörű tennessee walking lófajtának. Eddig egy tenyésszemlén vett részt, és igen eredményesnek bizonyult a fajtájában.

Diana Wheeler a kanca tulajdonosa, immáron 18 éves, és ő maga lovagolta be szeretett kancáját. Most is a homokos kinti pályán voltak, mint minden nap. A leány tapasztalt édesapja a pálya széléről figyelte a munkájukat. Pár perc múlva a lány megállította a pej lovat és sötétkék csillogó szemekkel Jack-re nézett.
- Na, mit gondolsz? – nézett rá várakozóan.
- Az biztos, hogy nem okoz nekünk csalódást. Futólépés közben igen hosszan lép, ami nagyon jó jel. – mosolygott büszkén az apa.
A „futólépés” egy ruganyos, suhanó jármód, ami a fajta legismertebb jellemzője. A ló a hátsó lábával 15-45 cm-rel átlépi a mellső patanyomot. Minél hosszabb a ló lépése, annál jobb walker-nek számít. Sebessége akár a 10-20 mérföldet is elérheti, mindezek ellenére a ló számára ez egy nagyon pihentető jármód. Néhány izom ilyenkor annyira ellazul, hogy a ló ütemesen hátracsapja a fülét és csattogtatja a fogát.
- Nagyon ügyes vagy, Nightmare – paskolta meg mosolyogva a kanca nyakát.
Diana leszállt a lováról, kantárszárát a kezébe fogta. Nyomott egy puszit bársonyos orrára és adott neki egy jutalom kockacukrot. A kék szemű ló szeretetteljesen böködte meg gazdáját. A lány kikötötte a lovat, levette róla a felszereléseket, hozott egy vödröt, amiben ápoláshoz szükséges kellékek voltak és nekilátott lecsutakolni a lovat.
Abban a pillanatban egy bordó színű terepjáró fordult be a farm kapuján. Diana a motor zúgására fordította hátra a fejét, hogy megnézze ki jött. Amint megpillantotta a volán mögött ülő nőt, felragyogott a szeme, és felkiáltott.
- Ashley néni! – Mire a türelmesen mellette álldogáló ló ijedten megugrott. A leányzó megnyugtatóan beszélt hozzá, mire Nightmare újra lenyugodott.
- Elnézést kislány. Nagyon elragadtattam magam.
Majd a kefét a vödörbe hajítva, szaladni kezdett rég nem látott rokona felé. Lófarokba kötött, hosszú, hollófekete haja csak úgy ragyogott a napfényben. Szorosan megölelték egymást és puszit váltottak.
- Nézzenek oda! Igazi hölgy lett belőled, amíg nem láttalak! – mosolygott unokahúgára a nő, akinek már apróbb ráncok díszítették az arcát.
- Ashley néni – mondta megint széles mosollyal a lány –, olyan rég nem láttunk!
Közben Jack is odaért melléjük és örömmel üdvözölte sógornőjét.
- Örülök, hogy újra látlak, Ashley Brooke – mondta cinkosan.
- Kit látnak a szemeim, csak nem a sógorom az, Jack Wheeler? Semmit nem változtál, amióta nem láttalak. – bókolt a férfinek Ashley.
- Gyere, hadd mutassam meg a lovamat – invitálta Diana a látogatót az istállók felé.
- Na, had lássam végre azt a csodakancát – nevetett a szőke hajú nő.
Diana visszafutott Nightmare-hez, kezébe vette a vezetőszárat és nagynénje elé vezette. Amint a kanca meglátta a nőt, fenyegetően hátracsapta a fülét, és idegesen kapált a patájával.
- Mi a baj, kislány? – kérdezte döbbenten a leány szeretett lovától. – Mi a baj?
Amikor a kanca azt tapasztalta, hogy a nő nem tágít, fölágaskodott! Diana kétségbeesetten próbálta visszahúzni és a földön tartani. Jack, visszarántotta Ashley-t mielőtt a ló kárt tehetett volna benne.
- Ne… nem értem mi történhetett – dadogta a lány. Még mindig remegett a keze. Ashley nem mozdult. Mintha kővé meredt volna, úgy bámult a kanca türkizkék szemeibe.
- Sarah… - suttogta szinte önkívületbe.
- Nem – suhant át egy mosoly a fekete hajú lány arcán –, nem Sarah-nak hívják, hanem Nightmare-nek.
- Pe… persze, nem is úgy értettem – mondta zavartan a nő. Majd a férfihez fordult. – Köszönöm, azt hiszem megmentettél. Majd további mondanivaló híján, bement a családi házba. Ez hatott a kancára. Így tűnt ismét régi önmaga lett, barátságosan horkantott Diana-nak, aki még mindig dermedten simogatta meg.

*****

Éjfél már jóval elmúlt. Vacsora után mindenki elment aludni, Ashley a vendégszobát kapta. A nő nem bírt elaludni. Mindig, mikor lehunyta a szemét, megjelent előtte Sarah, utolsó perceiben, majd Nightmare, majd újra Sarah, csak halottan. Valahogyan még ő maga sem tudott magyarázatot rá hogy hogyan, de a ló és a nő, akit három éve megölt, egy és ugyan az a személy… Félelmetes rágondolni, hogyan lehetséges ez.
Csak azt tudta, hogy addig nem szabadul ettől az érzéstől, amíg meg nem szabadul attól a lótól. Igen, az lesz a legjobb…
Zavarodott elméje az istálló felé vezérelte, oda, ahol Nightmare volt. Kezébe tartotta hűséges társát, a pisztolyát, s így ólálkodott ki a házból. Arra sem vesztegette az idejét, hogy felöltözzön. Az istállókban mindenhol enyhe világítás volt, így Ashley könnyedén megtalálta a békésen szunyókáló kancát. Amikor meghallotta, hogy valaki belép az istállóba, felnézett, s amint meglátta hajdani gyilkosát, fenyegetően nyerített felé.
- Mi az Sarah? – A nő arcán tébolyult vigyor ült. Karját lassan felemelve pisztolyát a ló fejének szegezte. – Ha kell, megöllek másodszorra is – vihogott fel hátborzongatóan.
Eközben Diana nem éppen egy zavartalan álom fogságába került. Rettenetes rémálma volt. Rémült nyerítést hallott a fejében. Nightmare, imádott kancája nagy veszélyben volt és női hangon kiáltott: SEGÍTSÉG! Diana hol vagy? Majd egy mélyebb nő hang kacagott, valószínűleg idősebb az illető. De valahogy olyan ismerős hangja a lány számára. Majd pisztolydörrenés.
A lány erre rémülten ült fel az ágyában. Szíve hevesen vert a rémülettől. És akkor ismét halotta a nyerítést. Talán még mindig álmodik? Nem, biztos, hogy ébren van. Tehát még is valami baj van a lóval!
Abban a pillanatban, ahogy erre a szörnyű tényre ráeszmélt, kiugrott az ágyából és semmivel sem törődve a kijárat felé rohant. Közben eszeveszetten üvöltözött, hogy felkeltse az apját.
- Apa!!! Gyorsan, hívd a rendőrséget! – Bár azt nem tudta, hogy miért pont őket, de ez most nem számított.
Rémülten futott az istálló felé. Látta, hogy az ajtaja tárva-nyitva áll.
- Nightmare! – ordította elkeseredetten. Amint belépett az épületbe, két ördögi szempár szegeződött rá. – Ash… Ashley néni! – dadogta zavartan. – T… te…
- Sajnálom unokahugicám… - csóválta fejét a nő még mindig vigyorogva. – Be kell fejeznem a munkámat. – Utolsó szavaira kibiztosította a fegyvert. – Sarah-nak meg kell halnia.
A fiatal lány szemét elöntötték a könnyek. Lehetséges lenne, hogy az a személy, aki anyja helyett anyja volt, egy hidegvérű gyilkos legyen?
Abban a pillanatban rendőrautók szirénáinak hangja töltötte be a környéket. Rohanó léptek zaja hallatszott. Diana látta, hogy Ashley a ravaszt készül meghúzni. Behunyta a szemét, és a nőre vetette magát.
A fegyver eldördült.

*****

- Jogában áll hallgatni. Minden, amit mond, felhasználható ön ellen… - sorolta a rendőr a tébolyult nőnek a szokásos szöveget, miközben csuklójára kattintotta a bilincset. Betuszkolták a villogó rendőrautó hátsó ülésére. Miután becsapták az autót, a nő gyilkos pillantást vetett a toporzékoló Nightmare-re, akinek a vezetőszárát Diana szorította kezébe, erősen. A lány még mindig rázkódott a zokogástól. Édesapja nyugtatóan karolta át a vállát, és próbálta csitítgatni.
- Most már minden rendben, drágám – suttogta gyengéden. Egy zsebkendőt vett elő és odanyújtotta a lányának. Az megtörölte vele az orrát és vöröslő szemét és az elhajtó kék és piros fényű villogás után nézett.
Vajon mi történhetett Ashley néni és Sarah Jones között? És vajon mi köze Nightmare-nek Sarah-hoz?
Talán soha sem fogja megtudni…

(c) Nightmare by Honami Ikina